Kedves Olvasó!

Minden munkaszervezetben fontos a proaktív előregondolkodás. A hibák elkerülése, megelőzése több területen is alapvető, de különösen fontos lehet pl. a vezetési stílus, vagy a vállalaton belüli kommunikáció. Lovas megközelítésből kigyűjtöttem a megértést gátló leggyakoribb hibákat. Talán nem is véletlen, hogy némelyik lovas szólás időközben már közmondássá vált..

  1.  „A lovak közé dobta a gyeplőt”: ez a fogathajtásból átvett mondás azt jelenti: tulajdonképpen nincs semmiféle iránymutatás. A munkahelyen akkor áll elő hasonló helyzet, amikor a vezető mindent ráhagy a csapatára, akik így teljesen magukra vannak utalva. Tulajdonképpeni vezetésről ilyenkor éppúgy nem beszélhetünk, mint a kiszámíthatatlanul robogó kocsinál sem. Előbb-utóbb „fel kell venni a szárakat”, de az sem mindegy, hogy ezt mi módon tesszük:
  2. „Túl szorosra fogja a szárakat”: a kemény kézben tartás, kíméletlen ellenőrzés megöli a lelkesedést és a kreativitást, ilyenkor csak kényszerből adódó együttműködésre számíthatunk, előrevivő, nyílt gondolkodásra, önálló megoldáskeresésre semmiképp.
  3. „Nehogy elszaladjon vele a ló”: jó, ha tisztázzuk a kereteket: ki kit vezet?
    Ki kitől kapja a teendőket? Adódhat olyan helyzet is az életben, amikor a kollégák szinte észrevétlenül „visszadelegálják” a feladatot a vezetőjüknek.
  4. „Nem ilyen lovat akartam” – első közelítésben úgy tűnik, másvalakire lenne szükség. Viszont gyakran megesik, hogy a másik fél szemszögéből nézve érthetetlen a kapott üzenet, vagy hiányzik a támogatás a feladat végrehajtásához. Ilyenkor elgondolkodhatunk azon, vajon törekedtünk-e egyáltalán arra, hogy alaposabban megismerjük és megértsük a másik embert és a neki megfelelő feladattal bíztuk-e meg?
  5. „Vajon miért nem csinálja?” – Amikor a lovas nem érti, hogy a ló miért nem hajtja végre a kért mozgást, ez ahhoz a helyzethez hasonlítható, mint amikor az emberek elbeszélnek egymás mellett. Kérdés: vajon mire gondolt a másik? Próbáljunk meg egy pillanatra az ő nézőpontjába helyezkedni!
  6. Ha „nem veszi át a segítséget” – (nem azt csinálja, amit elvárunk tőle): Lehetséges, hogy a testbeszédünkkel nem ugyanazt tudatjuk, mint amit szeretnénk? Jól időzítettük a feladat kiadást? Visszakérdeztünk, hogy megértették-e?
  7. Csatlakozás–  a lovaknál azt jelenti: „csak azután követlek, ha meggyőztél a viselkedéseddel!” Ez az a csodálatos pillanat, amikor a ló önszántából felajánlja az embernek az együttműködését.  – Lehetséges olvasata embereknél: miért is kövesselek? Miért lesz ez jó nekem? Avagy: ha kommunikáljuk a fontos döntési pontokat, számíthatunk arra, hogy javul a motiváció.
  8. „Zab hajtja a lovat, nem ostor” – Mint a közmondásból is kihallható, a pozitív visszajelzésnek, a jutalmazásnak nagyobb a hatása, mint a negatívnak. Ezért tehát ne az „ostorral” próbálkozzunk!
  9. Félfelvétel – a ló figyelmének felkeltése: lovaglásban mielőtt új feladatot kérünk a lótól, ezzel a segítséggel jelezzük, hogy ideje felkészülnie, valami új dolog következik. Ugyanilyen fontos a vezetésben is időt fordítani a szabályok közös ki/átdolgozására, így egyértelműek lesznek az elvárások. Emellett még a bevonódás és az elkötelezettség javulására is számíthatunk.
  10.  „A ló is ember”: odafigyelés az EGYÉNRE – a lábak számától függetlenül – hiszen mindenkit befolyásolnak az érzelmei. A másik fél hangulatának felismerése, megértése, az ennek megfelelő kommunikáció már az EQ (érzelmi intelligencia) gyakorlását feltételezi. Tehát ez utóbbi terén is jó tanítást kaphatunk a lovaktól!

 

Hosszú száron, avagy egy kis lazítás, – lovas vicc:

A lókupec csodálkozva kérdezi a vevőjét, aki már két nappal a vásárlás után visszaviszi neki a lovat: – “talán nincsen megelégedve vele?” Mire a vevő: -“de igen, csak nem kényelmes. Azt hiszem, a nyeregben lehet a hiba: túl hosszú a kengyel…”

Erről a viccről jut eszembe egy történet, amit – ha nem a saját szememmel látok, talán el sem hiszem – : Cziráki Judit_Tarkóhálós kantár
2003-ban nyerges-szíjgyártó barátnőm kölcsönadta az általa készített tarkóhálós kantárt (ld. a fotón) a Budapesti Néprajzi Múzeum “Nyeregbe” című kiállítására, így abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy vele együtt még a megnyitó előtt körbejárhattunk.
A lószerszámokhoz szemmel láthatóan nem túl sokat értő múzeumi személyzet éppen akkor végezte az utolsó simításokat. Az egyik terem sarkában egy életnagyságú lovas huszár makett állt, a huszárbábut egy szép, kézzel készített nyeregbe ültették. Ekkor vették észre, hogy a huszár lába túlságosan a kengyel alá ér. Az egyik kiállítás-rendező fogta tehát a fűrészt és a hungarocellből készített huszár lábaiból mindjárt le is fűrészelt pontosan annyit, hogy a kengyelig érjen!!!
Barátnőmmel teljes döbbenettel figyeltük az eseményeket és mivel korábban eléggé udvariatlanul bántak velünk, ezért nem szóltunk nekik, hogy tulajdonképpen a kengyelszíjon is állíthattak volna…:)!

 

Vállalkozásához sok sikert, szárnyaló ötleteket kívánok,

üdvözlettel,

 

Kovács Judit Erzsébet, ACC
Pegazus Coaching
Megoldások a Lovaktól, Emberek vezetéséhez

http://pegazuscoaching.huinfo@pegazuscoaching.hu;
LinkedIn;  Facebook;  Blog;