Kedves Olvasó!

Tudjuk, hogy a lónak jólesik az istálló biztonsága, az emberi gondoskodás. De utóbbin kívül mit várnak el még tőlünk? Egyáltalán, miért olyan alkalmas a ló arra, hogy társként kapcsoljuk be a vezetői képességek fejlesztésébe? Nos, ennek az a magyarázata, hogy:

a ló vezetést, motiválást és bizalmat vár el az embertől!

„Minden vállalkozásban a bizalom az a forgótőke,
amely nélkül semmilyen hasznos munka nem jöhet létre.” – (Albert Schweitzer)

 A ló társas lény, szVezetés_Bizalomámára alapvető a fajtársaival való kapcsolat. A természetben hamar kialakul a csoporton belüli hierarchia, amit bár időnként próbára tesznek, de betartanak.

Milyen szempontok szerint választanak vezetőt a lovak? A válasz egyszerű: a túlélésükhöz szükséges létfontosságú igényeik alapján: fontos, hogy vezetőjük ismerje az etető- és itatóhelyeket, olyan utakat válasszon, ahol a csapat elkerülheti a veszélyforrásokat, ugyanakkor ügyeljen az energia-tartalékaikra is – tehát feleslegesen ne késztesse őket erőfeszítésre és olyan iramot diktáljon, amit mindenki tartani tud. A lovaknál tehát a vezetés elfogadáson, bizalmon alapul. A csapat csak addig követi a vezetőjét, amíg ez a bizalom fennáll.

Ha lóval dolgozunk, akkor (optimális esetben) bennünket tekint vezetőnek, így velünk szemben is ugyanezeket az elvárásokat támasztja. Végső soron tehát azt kell elérjük, hogy a ló megbízzon bennünk, úgy érezze, szüksége van ránk. Ahhoz viszont, hogy ez a meggyőződés kialakulhasson benne, el kell fogadtatnunk magunkat vele, meg kell győzzük arról, hogy számára kevesebb energia veszteséggel jár, ha együttműködik. Ez viszont önmagában még nem elég.

Mi hiányzik még? A bizalom másik ága. A ló ugyanis tisztában van azzal, hogyan viszonyulunk hozzá és megérzi, hogy mi magunk megbízunk-e őbenne. Ha ez adott, csak akkor lesz igazán gördülékeny az együttműködés.

Erre talán sokan azt gondolják: felelőtlenség megbízni egy lóban. Ez azonban nem azt jelenti, hogy vakon ráhagynánk a dolgokat, hanem azt, hogy tudjuk és elvárjuk: ami a közös feladatból az ő része, azt a legjobb tudása szerint megoldja. Például a lovastusa (military) versenyek fixen megépített akadályain könnyelműség lenne olyan lóval elindulni, aki részéről nem vagyunk biztosak az elugrásban, az együttműködésben, más szóval: akiben nem bízunk.

Mit tanítanak nekünk a lovak a bizalomról?
Ha munkahelyünk bizalmi légkörére gondolunk, érezzük-e a felénk irányuló bizalmat?
Mi a helyzet fordítva? – Mi adunk-e eleget azoknak a munkatársainknak, akik tőlünk várják a vezetést?

 

Hosszú száron, avagy egy kis lazítás: lovas vicc:

Móriczka újságolja a barátjának:

– Képzeld, ma volt az első lovaglóórám!
– Tényleg, biztosan nagyon érdekes volt!… Gyere, ülj le ide és mesélj!
– Az nem megy.
– Hogyhogy nem?
– De hát mondom, hogy ma volt az első lovaglóórám!!!

 

A következő számban arról lesz szó, mi áll a lovas tapasztalati tanulás tartósságának hátterében.

Addig is sok sikert kívánok a vállalkozásához,

üdvözlettel,

Kovács Judit Erzsébet, ACC
Pegazus Coaching 
Megoldások a Lovaktól, Emberek vezetéséhez
http://pegazuscoaching.hu; info@pegazuscoaching.hu;
LinkedInFacebook;