Kedves Olvasó!

A mai Gondolat-Galoppban a lovak és a komfort zónánk elhagyása közti kapcsolatot vizsgáljuk. Idézetünk:

“Mi a különbség egy akadály és egy lehetőség között?  – Csupán a nézőpontunk.
Minden lehetőség rejt magában akadályokat, és minden akadály  lehetőségeket.”
–  J. Sidlow Baxter

Sok ember számára már a lóval való együttműködés puszta ténye is a komfort zónából való kilépést jelenti, hiszen lenyűgöző a méretük, erejük, gyorsaságuk, önállóságuk. „Ekkora állatot” szó szerint vezetni egyszerre jelenthet elképedést, lehetőséget, de egyben kihívást is.

A kihívás pedig felfogható áthidalandó akadályként. Viszont pontosan az akadályok tanítanak meg bennünket arra, hogy a megoldás HOGYAN-jára koncentráljunk.
Amikor gyerekkoromban ugratni tanultam és az edzőm észrevette, hogy többnyire a rudakat nézem, rám szólt: „ne az akadályt nézd, hanem azt a pontot, ahol a túloldalon földet akarsz érni”.
Ez a jótanács később nem csak a lovaglásban maradt velem, hanem átvitt értelemben, az Életben is hasznosnak bizonyult, hogy mindig a célra összpontosítsak.

Ha határozottan elterveztük a célt, figyelmesebbek leszünk a hozzá vezető lehetőségekre is. Ha lóval dolgozunk, minden pillanat új lehetőségeket rejt magában, hiszen a Ló és Lovas egy olyan „Kentaurt” alkot, ahol a ló izmai végzik a mozgás munkáját, de az ember tervez, mérlegeli a lehetőségeket és közben folyamatosan meggyőzi a lovat az együttműködésről, arról, hogy az általa jónak ítélt lehetőséget válassza a ló is.

Ellenkező esetben nem sokáig marad a lovas a nyeregben, vagy földről végzett gyakorlatoknál a ló nem arra fog menni, amerre az őt vezetni szándékozó elképzelte. Ez újfent a komfort zónából kilépéshez vezet, de egyszersmind megtanít a megoldásra is: lovon / lóval ugyanis meglehetősen gyorsan történnek az események, nincs lehetőségünk arra, hogy „időt kérjünk”, tehát azonnal kell döntenünk. Ez edzi a lényeglátásunkat, a döntésképességünket, a reflexeinket, de még a megérzéseinket is.

A másik fontos tanulság, hogy a lóval végzett munka arra is rávezeti az embert, hogy a dolgok kimenetelét a saját hozzáállása határozza meg: ha a lovas / a lovat a földről vezető meg tudja őrizni a nyugalmát és következetes marad, általában a ló is átveszi a segítséget és visszaáll az összhang. Ellenkező esetben az ember idegessége azonnal áttevődik a lóra, aki ezután már nem tekinti az illetőt vezetőjének és – többnyire tőle megválva – menekülésre fogja a dolgot. Ilyenkor érdemes magunkba nézve megkeresni az összefüggéseket, hogy a jövőre nézve tanulhassunk belőle.

Ha viszont sikerült jól megoldanunk a kihívást, vagy egy váratlan helyzetet, a komfort zónánk kitágulásán túl „bónuszként” még a sikerélmény érzését is elkönyvelhetjük magunknak…

Ha kíváncsi minderre a gyakorlatban is, megnézheti a kipróbáLÓ napon… Kattintson ide!


Hosszú száron, – avagy egy kis lazítás-, lovas vicc:

„Az én lovam nagyon udvarias”- meséli büszkén egy lovas.
„Ha akadályhoz érünk, mindig hirtelen megáll és engem enged át először.”

 

Előzetes a következő szám tartalmából: 

Következő számunkban áttekintjük, hogyan élesítik a lovak a figyelmünket.
Addig is jó olvasást, vállalkozásához szárnyaló ötleteket kívánok,

Üdvözlettel,

 

Kovács Judit Erzsébet, ACC
Pegazus Coaching
Megoldások a Lovaktól, Emberek vezetéséhez
http://pegazuscoaching.hu; info@pegazuscoaching.hu;
LinkedInFacebook