Sok cég helyzetét nehezíti meg, ha a meghatározó jelentőségű posztokon gyorsan forognak a kollégák. A fluktuáció, – bár általában nem szívesen beszélnek róla, – gyakran nagyobb a kelleténél. Ez többnyire a nagyvárosokban szembetűnő, de vidéken is észrevehető tendencia.
A jelenség okait leginkább azzal a közismert megállapítással írhatjuk le, miszerint a munkatásak vállalatokhoz csatlakoznak, viszont vezetőknek mondanak fel.
A vezetés módja, stílusa, a vezető értő figyelme, vagy ennek hiánya tehát messzemenő hatást fejthet ki a vállalat működésére, hiszen egy tapasztalt munkatárs távozása egyfelől többletköltségeket okoz az utánpótlás felkutatásában és a betanításban, másfelől a cég számára elvész az a tudás és tapasztalat, ami a gyakorlott kolléga „fejében volt”.
Mit tehetünk, hogyan javíthatunk a helyzeten?
Ha a fenti megállapításból indulunk ki, miszerint a munkatársak többnyire a főnökük miatt hagyják el a céget, akkor logikus következtetésként adódik a vezetőkre, viselkedésükre, képességeik fejlesztéseire való behatóbb odafigyelés. Utóbbi terén azonban a vezetők nem igazán bővelkednek őszinte visszajelzésekben, hiszen ezt csak kevés beosztott vállalja fel (akkor is leginkább a kilépés bejelentésekor).
Van azonban valaki, aki kifejezetten hathatós vezetői képességeket vár el az embertől, akivel a gyakorlatban is megmérettethetjük magunkat és garantáltan egyenes, nyílt válaszra számíthatunk tőle. Ő már hatezer éve társunk a történelmi utunkon, segítette az embert az előrejutásban a kerék és a kocsi feltalálásától egészen a coaching szerepkörig: a LÓ.
A munkahelyet váltók általában a nem megfelelő vállalati kommunikációra, vezetőik döntési nehézségeire és a rossz munkahelyi légkörre panaszkodnak, míg a munkáltatók az elköteleződés és a dolgozói motiváció hiányában látják a problémát.
A Gondolat-Galopp következő két számában ezeket a tényezőket vesszük sorra és megnézzük, hogyan segíthet mindebben négylábú coach-társunk?
Az egyes részek végén néhány önreflexióra irányuló kérdést is talál majd ahhoz, hogy ez a rövid kis írás az Ön munkaszervezete számára is rögtön hasznosítható legyen.
(Folyt. köv.)
Hosszú száron, avagy egy kis lazítás, – lovas vicc:
Az egyszeri lovardában az újdonsült lovas a biztonság kedvéért jobbnak látja közölni az edzővel:
– “tudja, én még sohasem ültem lovon!” Mire az edző egy ravasz szemhunyorítással:
– “nem tesz semmit, akkor majd olyan lovat kap, akinek eddig még úgyszintén nem volt dolga lovassal!”
Vállalkozásához sok sikert, szárnyaló ötleteket kívánok,
üdvözlettel,
Kovács Judit Erzsébet, ACC
Pegazus Coaching
Megoldások a Lovaktól, Emberek vezetéséhez
http://pegazuscoaching.hu; info@pegazuscoaching.hu;
LinkedIn; Facebook; Blog;