Lovas coaching alapok:
A 10 leggyakoribb hiba a lovaspályán és a munkahelyen
Az év végi értékelések közeledtével nézzük meg, miben tudnánk a szervezetünkön belül javítani: ilyen általános terület lehet pl. a vezetési stílus, vagy a vállalaton belüli kommunikáció. Lovas megközelítésből kigyűjtöttem a megértést gátló leggyakoribb hibákat. Talán nem is véletlen, hogy némelyik lovas szólás időközben már közmondássá vált..
- „A lovak közé dobta a gyeplőt”: ez a fogathajtásból átvett mondás azt jelenti: tulajdonképpen nincs semmiféle iránymutatás. A munkahelyen akkor áll elő hasonló helyzet, amikor a vezető mindent ráhagy a csapatára, akik így teljesen magukra vannak utalva. Tulajdonképpeni vezetésről ilyenkor éppúgy nem beszélhetünk, mint a kiszámíthatatlanul robogó kocsinál sem. Előbb-utóbb „fel kell venni a szárakat”, de az sem mindegy, hogy ezt mi módon tesszük:
- „Túl szorosra fogja a szárakat”: a kemény kézben tartás, kíméletlen ellenőrzés megöli a lelkesedést és a kreativitást, ilyenkor csak kényszerből adódó együttműködésre számíthatunk, előrevivő, nyílt gondolkodásra, önálló megoldáskeresésre semmiképp.
- „Nehogy elszaladjon vele a ló”: jó, ha tisztázzuk a kereteket: ki kit vezet? Ki kitől kapja a teendőket? Adódhat olyan helyzet is az életben, amikor a kollégák szinte észrevétlenül „visszadelegálják” a feladatot a vezetőjüknek.
- „Nem ilyen lovat akartam” –első közelítésben úgy tűnik, másvalakire lenne szükség. Viszont gyakran megesik, hogy a másik fél szemszögéből nézve érthetetlen a kapott üzenet, vagy hiányzik a támogatás a feladat végrehajtásához. Ilyenkor elgondolkodhatunk azon, vajon törekedtünk-e egyáltalán arra, hogy alaposabban megismerjük és megértsük a másik embert és a neki megfelelő feladattal bíztuk-e meg?
- „Vajon miért nem csinálja?” – Amikor a lovas nem érti, hogy a ló miért nem hajtja végre a kért mozgást, ez ahhoz a helyzethez hasonlítható, mint amikor az emberek elbeszélnek egymás mellett. Kérdés: vajon mire gondolt a másik? Próbáljunk meg egy pillanatra az ő nézőpontjába helyezkedni!
- Ha „nem veszi át a segítséget” – (nem azt csinálja, amit elvárunk tőle): Lehetséges, hogy a testbeszédünkkel nem ugyanazt tudatjuk, mint amit szeretnénk? Jól időzítettük a feladat kiadást? Visszakérdeztünk, hogy megértették-e?
- Csatlakozás– a lovaknál azt jelenti: „csak azután követlek, ha meggyőztél a viselkedéseddel!” Ez az a csodálatos pillanat, amikor a ló önszántából felajánlja az embernek az együttműködését. – Lehetséges olvasata embereknél: miért is kövesselek? Miért lesz ez jó nekem? Avagy: ha kommunikáljuk a fontos döntési pontokat, számíthatunk arra, hogy javul a motiváció.
- „Zab hajtja a lovat, nem ostor” – Mint a közmondásból is kihallható, a pozitív visszajelzésnek, a jutalmazásnak nagyobb a hatása, mint a negatívnak. Ezért tehát ne az „ostorral” próbálkozzunk!
- Félfelvétel – a ló figyelmének felkeltése: lovaglásban mielőtt új feladatot kérünk a lótól, ezzel a segítséggel jelezzük, hogy ideje felkészülnie, valami új dolog következik. Ugyanilyen fontos a vezetésben is időt fordítani a szabályok közös ki/átdolgozására, így egyértelműek lesznek az elvárások. Emellett még a bevonódás és az elkötelezettség javulására is számíthatunk.
- „A ló is ember”: odafigyelés az EGYÉNRE – a lábak számától függetlenül – hiszen mindenkit befolyásolnak az érzelmei. A másik fél hangulatának felismerése, megértése, az ennek megfelelő kommunikáció már az EQ (érzelmi intelligencia) gyakorlását feltételezi. Tehát ez utóbbi terén is jó tanítást kaphatunk a lovaktól!
– A lovas szeminárium és team coaching folyamatosan rendelhető egyedileg egyeztetett időpontban az info@pegazuscoaching.hu címen.
– Ha előzetesen a helyszínen szeretne tájékozódni, itt olvashat bővebben a kipróbáLÓ napról.
– Nemrég kapcsolódott be a hírlevélbe és szeretne a korábbi számokba is betekinteni? A „Lovas coaching alapok” sorozat előző részei a Pegazus Coaching blogján olvashatók.
Hosszú száron, avagy egy kis lazítás, – lovas vicc:
A lókupec csodálkozva kérdezi a vevőjét, aki már két nappal a vásárlás után visszaviszi neki a lovat: – „talán nincsen megelégedve vele?” Mire a vevő: -„de igen, csak nem kényelmes. Azt hiszem, a nyeregben lehet a hiba: túl hosszú a kengyel…”
Erről a viccről jut eszembe egy történet, amit – ha nem a saját szememmel látok, talán el sem hiszem – : 
2003-ban nyerges-szíjgyártó barátnőm kölcsönadta az általa készített tarkóhálós kantárt (ld. a fotón) a Budapesti Néprajzi Múzeum „Nyeregbe” című kiállítására, így abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy vele együtt még a megnyitó előtt körbejárhattunk. A lószerszámokhoz szemmel láthatóan nem túl sokat értő múzeumi személyzet éppen akkor végezte az utolsó simításokat. Az egyik terem sarkában egy életnagyságú lovas huszár makett állt, a huszárbábut egy szép, kézzel készített nyeregbe ültették. Ekkor vették észre, hogy a huszár lába túlságosan a kengyel alá ér. Az egyik kiállítás-rendező fogta tehát a fűrészt és a hungarocellből készített huszár lábaiból mindjárt le is fűrészelt pontosan annyit, hogy utána a kengyelig érjen.
Barátnőmmel teljes döbbenettel figyeltük az eseményeket és mivel korábban eléggé udvariatlanul bántak velünk, ezért nem szóltunk nekik, hogy tulajdonképpen a kengyelszíjon is állíthattak volna…:)
Vállalkozásához sok sikert, szárnyaló ötleteket kívánok,
üdvözlettel,
Kovács Judit Erzsébet, ACC
Pegazus Coaching
Megoldások a Lovaktól, Emberek vezetéséhez
http://pegazuscoaching.hu; info@pegazuscoaching.hu;
LinkedIn; Facebook; Blog;
