Egyenlő esélyek mentén…
A hétköznapi nyelvben is sokan használják a „handicappel indul” kifejezést. Ez a lóverseny fogalomtárából származik, és tulajdonképpen az esélykiegyenlítés a célja. Annak érdekében, hogy a versenyek kimenetele nehezebben legyen megjósolható, az előző versenyt egy lóhosszal nyerő ló a következő futásakor 1 kg teherrel többet visz, ill. a kancák is kapnak 1,5 kg kedvezményt a ménekhez képest. Az így összegyűjtött néhány kilónyi súlytöbblet 1400, vagy 2400 méteren már elég nagy terhelésbeli különbséget jelent.
(kép: első pesti lóvernyen 1827-ből, Johann Erdmann Gottlieb Prestel színezett litográfiája, forrás: Wikipedia)
Coachingban is gyakran hallok olyan esetekről, amikor a jobban teljesítő munkatársakra „többet raknak”, két fő feladatkörét is elláttatják velük, akár hosszabb távon is. Ez előbb-utóbb túlterheléshez, ebből adódó elkedvetlenedéshez, majd kiégéshez és belső felmondáshoz vezet. Csak idő kérdése, hogy mikorra érik meg belőle a bejelentés. Az érintettek úgy érzik, nem figyelnek eléggé oda rájuk, nincs kivel megosztaniuk a problémáikat és nem tudnak továbbdelegálni feladatokat.
Azaz úgy érezhetik, hogy egyedül maradtak a pályán a többlet-teherrel.
Sportolók körében ismert fogalom a túledzettség, vagyis az az állapot, amikor a túlterhelés miatt már csökken a teljesítőképesség. Ez egyaránt előfordulhat emberi atléták és sportlovak esetében. Ennek az „irodai” megfelelője a rezignáltság, amikor valaki úgy érzi, már teljesen mindegy, mennyi feladatot osztanak rá, eleve esélytelen, hogy elvégezze.
Ilyen helyzetben hogyan segíthetünk? Először is úgy, hogy odafigyelünk egymásra és észrevesszük a másik ‘handicapjét’. Ezután azonosítsuk be közösen az elsődleges fontosságú feladatokat, amelyek a kiindulópontot jelenthetik a helyzet megoldásához, és a többit ütemezzük át, ezzel is levéve a nyomást a munkatársról. Vizsgáljuk meg a feladatok szétoszthatóságát, lehetséges-e egy részüket delegálni? Vezetőként vonjuk be a csapattagokat is a probléma megoldásába, kérjünk visszajelzést, és hallgassuk meg a megoldási javaslataikat. Ha bevezetjük azt a gyakorlatot, hogy a probléma felvetője mindjárt két-három lehetséges kiutat is ismertessen, azzal elősegíthetjük a megoldás-fókuszú gondolkodást. Lehet, hogy a kiutat jelentő ötletet éppen egy másik hozzászóló észrevétele inspirálja, vagyis működni kezd a szinergia a csapaton belül. Amint kiegyenlítődik a feladatok okozta nyomás, úgy nő a csapatban az összetartás és az egymásért való felelősségvállalás.
A lóversenyeken sajnos az igen magas handicap-számú lovak sportpályafutása gyakran túl korán ér véget, lesérülnek, nem tudják folytatni a versenyzést.
Átvitt értelemben is érdemes tehát odafigyelni a túlterhelés miatt az elkötelezettségben bekövetkező sérülésekre, hogy elkerülhessük a fluktuációt.
Gondolatok hosszú száron – e havi idézet:
„Akit megbecsülnek, az magától is többet teljesít az elvártnál.” Karen Salmansohn
Nemrég kapcsolódott be a hírlevélbe és szeretne az előző számokba is belenézni?
A „Lovas coaching alapok” sorozat egyes korábbi, rövidített részei a Pegazus Coaching blogon olvashatók.
Az aktuális információkat és a teljes anyagot viszont csak a feliratkozók kapják.:)
Kovács Judit Erzsébet, ACC
Pegazus Coaching
Megoldások a Lovaktól, Emberek vezetéséhez
http://pegazuscoaching.hu; info@pegazuscoaching.hu;
LinkedIn; Facebook; Blog;
