A magabiztossággal kapcsolatos kihívások
A múlt hónapban a magabiztos fellépésről írtam. Köszönöm azoknak, akik megosztották velem a gondolataikat a rövid kérdőívben, nagyszerű gyakorlati kérdéseket kaptam! Ebben a mailben az egyéni kihívásokkal kapcsolatos kérdéseket válaszolom meg, a válaszokat ld. zölddel.
Mindenekelőtt egy kérdés: gondolkoztak már azon, hogy miért tud egy 8-10 éves gyerek egy lovat gond nélkül elvezetni, míg a lovaglásba felnőtt korban belekezdő lovasoknak ez többször gondot okoz? A válasz egyszerű: a gyerek boldogan, büszkén és magabiztosan veszi kézbe a szárat és a ló megérzi ezt a kisugárzást. Felnőtteknél a félelem „lefelezi” a magabiztosságot, előjönnek a „mi lesz, ha…” kezdetű gondolatok, így a lónak már nem olyan magától értetődő, hogy bizonytalan vezetőt kövessen…
Ezért fontos, hogy fejben tisztában legyünk a magabiztossággal kapcsolatos kihívásokkal, vezetői párhuzamokkal.
Kérdések és válaszok a kérdőívben felvetett egyéni kihívásokra:
- átmeneti, (sok kérdőjeles) időszakok megélése és ebben segíteni a többi résztvevő kollégának is:
ilyenkor azok a belső értékek adhatnak magabiztosságot, amelyek az átmenetek idején is állandóak és irányt mutatóak. Jó ezeket már az átmenet előtt tudatosítani. A lovaktól vett metafora az átmenetekre a folyamatosság és a zökkenőmentesség. Mozgásban ezt úgy érhetjük el, ha az irányváltások előtt visszaveszünk az iramból, hogy azután „be tudjuk venni a kanyart”. Tehát, az ilyen átmeneti időszakokban mi jelenti azt a belassulást, ami segíti az energia összegyűjtését és az új irány felvételét? - Szelektálni, hogy kinek a véleménye számít:
Kinek a véleménye mutat a céljaim / a szervezeti célok irányába? Merre tartok? A lovat az vezeti, aki a ló mozgását irányítani tudja. Ugyanakkor, ahogy egy spanyol közmondás tartja: „nem uralod lovadat, míg nem uralod magadat!” Tehát először magunknak kell tisztán látni azt, hogy merre akarunk – magabiztosan- haladni. - Kommunikáció a vezető csapat irányába, különösen, ha alapokat elvető, támadásnak megélhető kritika érkezik tőlük:
a kommunikáció az egyik legfontosabb és legalapvetőbb kérdés! Ismét egy analógia a lovaktól: velük dolgozva nem lehet csak magát a kritikát közölni, azaz, ha azt akarom tudatni egy lóval, hogy „nem erre”, akkor meg kell mutatnom neki az új irányt. Az előzővel ugyanis önmagában nem tud mit kezdeni… Hasonlóképpen, egy szervezetben is sokat segíthet annak a kultúrának a bevezetése, ha a kritikát úgy közlik, hogy megindokolják, mi miatt nem tartják optimálisnak a megoldást, majd ugyanakkor felvetnek néhány más lehetőséget. Így még a szinergiának is teret engedünk, azaz jó esély lehet arra, hogy a miértekből tanulva egy még jobb megoldás szülessen. Tehát segíthet, ha igyekszünk a kritika hátterét megtudni, mi hatott a board véleményére, melyek lehetnek az ő alternatív szempontjaik? - Ha a döntés hosszú és nehéz folyamat..
Miként tehetnénk rövidebbé és könnyedebbé? A lovak azt tanítják, hogy a „nem-döntés is döntés”, – ha sokáig habozunk, akkor ők veszik át az irányítást. Tehát, ha magunknál akarjuk tartani a döntést, akkor magabiztosan lépnünk kell, felvállalva annak is a következményeit, hogy esetleg majd korrigálnunk kell rajta. Itt még rá lehetne nézni a hibázás kultúrájára a szervezeten belül: tanulási lehetőségnek fogják-e fel, vagy tiltják? Mennyire vannak tisztában a kettő következményeivel? - Ha másvalaki az erősebb fellépésével elbizonytalanít:
Milyen helyzetekben sikerül tántoríthatatlanul magabiztosnak lennem? Ha tudatosítom az erősségeimet, könnyebben átvihetem a magabiztosságomat a nehéz helyzetekre. Az is segíthet, ha a felkészültségemet javítom: áttekintem az érveimet, végiggondolom a másiktól várható észrevételeket és az azokra adható válaszokat. - Ha túlzott kíméletességből nem mondjuk ki azt magabiztosan, amit gondolunk…
Ilyenkor célszerű megfontolni, hogy mit érek el azzal, ha nem mondom ki? Mit fizetek érte? Ha szavakkal nem is mondom ki, testbeszéddel és árnyalatokkal úgyis „átmegy” az üzenet, amit a másik fél is megérez és bizonytalanságot kelt benne. Tehát mindkét félnek jobb, ha tisztán és egyenesen megfogalmazott „én-üzenetet” kap, azaz nem a másikat bíráljuk, hanem egyes szám első személyben elmondjuk, hogy mi mit gondolunk. - Elhinni, hogy elérhetem.
Ebben a gondolkodásmód tudatosítása segíthet: hiedelmek átformálása, pozitív jövőkép megalkotása, részletes elképzelése. Úgy, mint verseny előtt a pályabejárás: éles helyzetben már tudni fogjuk, hol, mire számíthatunk, és mivel már elKÉPzeltük, leKÉPezhető lesz a valóságban is. Önmagunkba vetett hitünket megerősíthetjük, ha visszagondolunk a sikerélményeinkre, – ezeket akár össze is írhatjuk, – és az elért sikereket megünnepeljük.
Az egyéni kérdésekre adott válaszokat is még e héten pénteken küldöm, hogy ne kelljen rá sokáig várni.:)
Gondolatok hosszú száron – e havi idézet:
„Ha meg tudod álmodni, meg tudod csinálni.” Walt Disney
Nemrég kapcsolódott be a hírlevélbe és szeretne a régi számokba is belenézni?
A „Lovas coaching alapok” sorozat egyes korábbi, rövidített részei a Pegazus Coaching blogon olvashatók.
Az aktuális információkat és a teljes anyagot viszont továbbra is csak a feliratkozók kapják.
Kovács Judit Erzsébet
Pegazus Coaching
Megoldások a Lovaktól, Emberek vezetéséhez
http://pegazuscoaching.hu; info@pegazuscoaching.hu;
LinkedIn; Facebook; Blog;
