Eredmények, vagy erőlködés?
A nyári feltöltődés után a hétköznapokba visszatérve sokan azonnal várják az eredményeket.
Ha ezek nem jönnek elég gyorsan és látványosan, akkor a korábban be nem vált módszert erőltetik, vagy külső okokkal magyarázzák a helyzetet. Pedig az okok belül keresendők, nézzük meg a leggyakoribbakat lovas példákkal:
Mi gátolja az eredmények elérését?
- A bevonódás hiánya, amikor még nem döntöttük el igazán, hogy tényleg akarjuk-e amit teszünk, akkor csak látszatból, vagy megszokásból cselekszünk. Viszont ami nem szívből jövő célunk, az iránt nem is köteleződünk el igazán.
Ha úgy indulnánk el tereplovaglásra, hogy nem tudjuk, merre tartunk, akkor a ló hamar átvenné az irányítást és arra vinne, amerre ő akar. Bevonódás nélkül gyakorlatilag ki is engedtük a kezünkből a DÖNTÉST! Az „úton maradáshoz” jó tisztázni azt a kérdést, hogy mi jelenti a legfontosabb tényezőt az elkötelezettségemben?
- Döntésképtelenség: ha a lótól már megtanultuk, hogy a nem-döntés is döntés (arra nézve, hogy nem éltünk a lehetőséggel), akkor más szemszögből értékelhetjük át azoknak a helyzeteknek a következményeit, amikor csak sodródtunk az eseményekkel.
Milyen döntésképtelenségi helyzettel idéztük elő saját magunk ezt a sodródást?
Milyen következményekkel járt ez? Milyen döntéssel mozdulhatok ki belőle?
- Halogatás: céljaink megvalósításában akkor lehetünk sikeresek, ha a kellő időben megtesszük a szükséges lépéseket.
A ló kiváltképp megtanít a segítségek helyes időzítésére: a vele való együttműködésben az „itt és most” számít.
Mi ad motivációt az azonnali cselekvéshez? Mit nyerek vele? Mibe kerül nekem a halogatás?
- A visszajelzés elmaradása: a lovat úgy vezetjük, hogy folyamatosan egyenesre igazítjuk, vagy behajlítjuk a fordulatba. Ha letér a vonalról, vagy az ívről, azonnal jövő segítséggel adunk visszajelzést, amiből rögtön tudja, jó irányba tart-e.
A mindennapokban viszont gyakran kell nélkülöznünk a visszajelzést: vagy azért, mert azt gondolják, a jó irány „magától értetődő”, ezért természetesnek veszik, a negatív visszajelzést pedig nem megfelelően közlik és többnyire nem is fogadják szívesen…
Hol van a legnagyobb szükségem visszajelzésre? Milyen módon adok én visszajelzést másoknak? Mennyire vagyok könnyen érthető és tényszerű?
- A kitartás hiánya: céljainkért tennünk is kell, mégpedig nem csak egyetlenegy alkalommal!
Lovagolni is csak az tanul meg, aki esés után visszaül… A kitartás, a ráfordított idő és a gyakorlás az, ami meghozza az eredményt, akár a lovakkal, akár más életterületen.
Mennyire vagyok kitartó? Mi adja a motivációt az újra próbálkozáshoz?
Kitartással többet érhetünk el, mint amire számítunk, és éppen ez ad majd sikerélményt és motivációt a továbbiakhoz. Hiszen így már a gyakorlatból is megtudhatjuk, mi az útja a „megtáltosodásnak”! - Ehhez kívánok sok sikert!
Gondolatok hosszú száron – idézet:
„Ha mindig mindent ugyanúgy teszel, mint eddig, akkor az elért eredményed is ugyanaz lesz, mint eddig.”
Henry Ford
Ha mindezt szeretné lovakkal is kipróbálni, szeretettel várom, időpont egyeztetés a lenti elérhetőségeimen.
Kovács Judit Erzsébet
Pegazus Coaching
Megoldások a Lovaktól, Emberek vezetéséhez
http://pegazuscoaching.hu; info@pegazuscoaching.hu; Tel.: + 36 70 337-1230
